A Mi Díszpolgárunk

Kovács Lóránt fuvolaművész

-

Adatik pedig - ha nem is a megszokott módon -, amúgy civil módra, az évente egy ízben odaítélhető legrangosabb városi kitüntetés egy fölöttébb érdemes férfiúnak, aki erre már régen rászolgált volna. Művész és tanár, e két szóban összegezhető sikerekben gazdag életútja. És még csak méricskélni sem érdemes, mit ambicionált jobban: saját szólista karrierjét, vagy tanítványaiét, akik közül már többen számos nemzetközi megméretésen bizonyították tehetségüket. Egyikük így nyilatkozott róla: "A tudása lenyűgözött, mert koncertező művészként kezében volt minden. Követelt, de maximálisan támogatott is."

A mester 1964-ben szerzett művész-tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneakadémia fuvola tanszakán, rákövetkező évben megnyerte a Budapesti Nemzetközi Fuvolaversenyt. Évtizedekig a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólófuvolása, Ferencsik János karmester vezetése alatt. 1981-től kinevezett professzor a Liszt Ferenc Zeneakadémián. 1985-től több alkalommal meghívott vendégprofesszor a tokiói Musashino Zeneakadémián. Szólistaként járja a világot, rádió-, televízió- és lemezfelvételeket készít. Mesterkurzusokat vezet Spanyolországban, Ausztriában, Japánban, Hollandiában, Görögországban és Magyarországon. Nemzetközi fuvolaversenyek zsűritagja Barcelonában, Párizsban, Münchenben, Kobeban, Prágában, Lipcsében, három alkalommal zsűrielnök Budapesten. Liszt-díjas (1965), Érdemes Művész (1972), Ferencsik-emlékdíjas (1991), s már szinte végső alakot öltött ezen oklevél szövege, mikor hírét vettük, hogy idén májusban, a Falaut Fesztiválon az olasz fuvolisták szövetsége életmű-díját vehette át Milánóban.

Hároméves korától szentendrei, édesapja akkor költözött ide családjával Győrből. A 60-as évektől rendszeresen fellép a városi rendezvényeken. A 70-es években az ő kezdeményezésére és vezetésével honosult a fuvolatanárok országos továbbképzése a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban.

Kovács Lóránt méltónak bizonyult édesapjához, aki a városi kórus alapítójaként és élete végéig karvezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Szentendréről már nem csak, mint a képzőművészek városáról beszélnek.

Jelen elismerés nem holmi politikai akarat szüleménye, az ilyenkor szokásos nagy csinnadrattával sem szolgálhatunk. Plakett helyett is csak e szavakból, szeretetből összegereblyézett corpus delictire futotta. Őrízzen meg minket jó emlékezetében.

Szentendre, 2007. augusztus 10.

Barátai, tanítványai, tisztelői

(Elhangzott a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában augusztus 8-án.)

© 2016, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «