Ivan Dan 2007.

Benkovits György -

Az eset még Miakich Gábor városlása idején történt. Akkortájt a kisebbségi ünnepeket nem lenyúlni akarta a város, hanem inkább zsebébe nyúlt és támogatta. No ez így sem volt mindig fenékig tejfel, mert akkor is voltak a hivatalban olyanok, akik ezt nem nézték jó szemmel és ha tehették, beakasztottak a dolognak. De hát így van ez, nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, különösen nem könnyű dolog ez Szentendrén. Bár hozzáteszem, szerintem ezért akkor sem érdemes simliskedni, hazudozni, mert ez kisváros és hamar kiderül, ki mit csinál, mire képes, mi tud, sőt az is, mennyit ér.
Ráadásul mi kisebbségiek már csak azért sem vagyunk könnyűek és elégedettek, mert tőlünk néhány kilométerre a kerületekben tízmilliókat kapnak a kisebbségi önkormányzatok és hát produkciójuk enyhén szólva nem túl fényes. De hát ez van, szegény ember vízzel főz, szentendrei kisebbségi önkormányzat, meg amivel tud.

Szóval valamelyik Ivan dan előtt voltunk és ilyenkor elmentem a rádióba köszönteni a kevés szentendrei dalmátot. Egyébként ennek, szívesen nyújtott helyet mindig az éppen regnáló szentendrei rádió. Mivel ezekben a rádiókban gyakran cserélődött a személyzet és egyébként is kevesen tudják, hogy Szentendrén vannak dalmátok, hogy van Ivan dan is, ezért mielőtt szót kérten volna, megkíséreltem az éppen a szerkesztői székben ülőnek elmagyarázni, hogy ki is vagyok, mit és miért akarok elmondani.

Szóval beállítottam a rádióba, hogy Benkovits Györgynek neveznek, a Szentendrei Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke vagyok és néhány mondatban szeretném Ivan dan, Ivan nap előtt köszönteni a város kisebbségi hallgatóságát. S hogy, ne csak e mondat legyen a szerkesztő hölgy szellemi muníciója, elmeséltem, hogy régen jöttek ide a dalmátok és a Szamárhegyen éltek, szőlőmunkások voltak s csak kevesen vagyunk már leszármazottaik, legnagyobb ünnepünk az Ivan dan, szentiván napja stb. stb. A hölgy bólogatott, mint aki tisztában van kisebbségünk történetével. Elindult hát az adás és annak rendje, módja szerint bemutatott, még a nevemet sem tévesztette el nagyon (ennyi belefér, nem vagyok én nagy ember) aztán átvezette a riportot az érdemi mondandóra és az alábbi kérdéssel nyitott: - Mióta élnek Szentendrén dánok? No, ekkor kezdett velem süllyedni a padló és fogyott el a levegőm és csak nagysokára sikerült észhez térnem a kérdés palloserejű ütése után.

benkovits.hu

© 2016, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «