Kis tavaszi "közlekedj okosan"!

Tiringer Tündi -

Írásom friss ihletű, az imént az erkélyről néztem végig egy kiskorúak közt is kiskorú vadmotoros és egy személygépkocsi találkozását. Az eset, szerencsére, és a szemfüles autósnak köszönhetően az ijedtségtől való bömbölésen túl nem lett sem baleset-, sem halálos közúti baleset végkifejletű. Hacsak azt nem tesszük hozzá, hogy egy pillanatra megállt bennem az ütő. De, csak bennem; a gyerkőc mögött sétáló, babakocsit toló anyuka láthatóan még az egetrengető bömbölésre sem gyorsította lépteit. Valószínűleg pulzusszáma sem emelkedett a történtek láttán.

Azért álljunk meg egy pillanatra! Itt ez a gyönyörű tavasz, várhatóan utána egy még szebb nyár következik. Mégis, hogyan szeretnénk gyermekünkkel ezt az időszakot eltölteni? Vagy csak én vagyok túl óvatos szülő?

Ezért nem is, mint 2,5 gyermekes édesanya, hanem mint naponta autóban ülő sofőr és emellett aktív járó-kelő szeretném megosztani tapasztalataimat, és jó tanácsaimat ebben a témában a szentendrei anyukákkal és apukákkal, és egy-két nagyszülővel is.

Persze, mint fent említem: "jó tanácsaimat", amelyek nem jelentenek feltétlenül betartandó szabályokat, csupán egy régóta kisgyermekes nő ajánlásait.

1. tapasztalat

Séta Izbégen. Előttem egy ismerős édesanya babakocsiban tolja kisebbik gyermekét. Háta mögött a "nagy" három éves próbál a motorjával áthajtani egy hármas útkereszteződésen. Amit ő nem, de én annál inkább látok, az egy autó érkezése a helyszínre. Halált megvető bátorsággal lelépek hát a járdáról, hogy legalább engem lásson a vezetője. Aki aztán meg is áll, lekoccolva a szélvédőjét, és kiszól az ablakon, hogy "tessék, menjen a gyerek után!". Nincs időm kifejteni, hogy nem az én csemetémet gázolta majdnem laposra; zavartan megköszönöm, hogy megállt és nem csinált a kis motorbajnokból matricát. Ő pedig apró, vaskos lábaival teper az anyja után, akinek odaköszönök, és aki álmodozón megfordul, mosolyogva, kiegyensúlyozottan "szióka" tőmondattal viszonozza kedvességemet. A gyereke már előtte száguld, arca kipirulva, minden energiáját a feladatra összpontosítva hajt be a következő jobbkezes utcába. Ő is, én is eltűnünk anyuka szeme elől.

Jó tanács:

Azt hiszem, a legokosabb, ha a gyermekeink bizonyos korig előttünk, de még "lefutható távolságban" és nem mögöttünk közlekednek. A két-három, de még a 8-9 éves gyerek tudása sem lehet elég megbízható ahhoz, hogy hosszabb, veszélyes útszakaszokon átvezető sétákat tegyen meg, gyakorlatilag egyedül.
Hiszen, "hátul nincs szemem" szokták mondani a régi öregek. És milyen igazuk van! Úgy is élvezhetjük a tavaszi napfényt, ha az idillben benne szaladgálnak a gyerekeink. Próbáljuk ki, egy rügyet fakasztó táj a saját lurkóinkkal a legtökéletesebb látvány!

2. tapasztalat

Szép idő és parkolóhely hiánya miatt úgy döntök, hogy megállok valahol a Kálvária tér közelében. Behajtok hát a közismert szerviz mögé, kettesben, majd fékezek és lassítok. Az órám mutatója lassan elhagyja a 20 km/órás sebességet jelző kis rovátkát - mínuszban. Előttem egy nagymama korú, de fiatalos hölgy négy kicsi gyermekkel, vidáman sétál. Dudáljak? Még a végén megijednek, és nagyobb bajt csinálok, mint amúgy. De, a séta elég vontatottá válik. Türelmes sofőr vagyok, de úgy nézünk ki, mintha egy latin fieszta szereplői lennénk. Az öt szambatáncos előttem, én pedig az autó, aki a díszletet viszi. Épp letekerem az ablakot, hogy mosolyomat kivillantva megkérjem a díszes társaságot, hogy ugyan már engedjenek utamra, mindannyiunknak jobb lesz, amikor jól hallhatóan a nagyi jobbra tereli a csemetéket ("na, gyertek, mert ez a h...e p...a mindjárt elüt!"), majd kifejti, hogy ezek a szemét autósok is gyerekeket gázolnak össze-vissza. Otthagyom őket, és a következő csapatra számítva továbbra is kettesben gurulok a végcélig. Följebb nem is érdemes kapcsolni.

Sokszor átéltem ezt az utat már, apukákkal, anyukákkal, nagyikkal, és egyedül bicajozó nagycsoportos óvódással is. A helyzet mindig ugyanaz: sértődött nagykorúak, kocsi előtt cikázó kiskorúak.

Jó tanács:

Ha olyan útszakaszon haladunk gyermekeinkkel, ahol nincsen járda, csak autóút, akkor egy kitűnő helyszínt találtunk arra, hogy éberségüket fejlesszük, és egy új rutint szerezzenek a közlekedés terén. A KRESZ szerint ugyanis ilyen esetben a forgalommal szemben, tehát baloldalon, nem egymás mellett, hanem egymás után, sorban kell haladnunk. Ha gépkocsi hangját halljuk, le kell húzódnunk. Nem át az úton, jobbra, hanem bizony balra. És ez már csak egy lépés, ha tényleg úgy tettünk, ahogy kell: sorban, mint a kiskacsák, csak éppen "kacsamama" megy a legvégén, hogy szemmel tarthassa aprócska egyedeit. Hiszen minden gyermek hátára T betűt helyezhetnénk, hiszen most tanulnak közlekedni. Érdemes egyszer megfigyelni a Szivárvány óvoda kis csapatait! Öröm nézni, ahogyan közlekednek - az óvó nénik és a dajkák vezetésével.

3. tapasztalat

Hazafelé jövet a Fehérvíz utcára kanyarodok. A Barcsay iskola előtt mindig találkozom az út közepén beszélgető kamasz-társaságokkal. Ha szerencsém van, öt perc csúnyán nézés után lehúzódnak a parkolóba. Ha nincs, akkor jön az autóra csapás, az ujjak egyértelmű jelzései és töménytelen trágárság. A múltkor egy fiú társaság azzal játszott, hogy várt az út szélén, majd amikor odaért az autós, leléptek. Az volt az ügyes, aki meg tudta állítani a járművet, és hőstettét társai vad röhögéssel és erős vállon veregetéssel jutalmazták. De, az ablakomból láttam már olyat is, amikor az iskolából kilépő kiskamasz úgy döntött, a tavaszi napsütésnek áldozva, leveti kabátját - az út közepén. Lehajította hátizsákját az aszfaltra, és nekiállt öltözékét helyreigazítani. Majd miután végzett, begyűrte a kabátot a táskájába, és kényelmesen továbbsétált - továbbra is az út közepén.

Jó tanács:

Ha kezdetektől fogva tanítottuk a gyermekeinket közlekedni, akkor ilyen elő sem fordulhat. Vagy legalábbis ritkán, a kamaszkor szükséges lázadásának betudhatóan. De, semmi esetre sem azzal az ártatlan arccal, amellyel ezek a tinik képesek rácsodálkozni az egyébként szabályosan, a számukra kijelölt helyen közlekedő autókra. 14-15 évesen elvárható tőlük az önálló közlekedés, ha követnek is el hibákat - én is léptem már le meggondolatlanul a járdáról, amikor már látni sem láttam a fáradtságtól.
Azon felül figyeljük meg őket titokban, amikor éppen szabadságon vagyunk, vagy éppen ráérünk. Egy jó szomszéd néni is hasznos szolgálatot tehet ez ügyben. A hibáikról pedig beszélgessünk el velük, nem támadóan, hanem barátságosan, egymás lelkét is tiszteletben tartva.

Mert a gyermekeinkből lesznek a következő generáció édesanyái, édesapái! De, bizony belőlük lesz a jövő sofőrje is, a mumus, akit csak addig szidunk, amíg mi is volán mögé nem kerülünk.

tiringer.hu

© 2017, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «