Csendélet, Kondorral

Kertész Péter -

Némiképp feltöltődve jöttem meg Debrecenből, négy napot töltöttem a civis városban, első dolgom volt átnézni a postaládámat zsúfolásig megtöltő küldeményeket. Van köztük mindenféle kulturális meghívó, programkínálat, legkedvesebb szívemnek a Magyarországi Helsinki Bizottság invitálása az A38-as hajóra annak apropóján, hogy Kőszeg Feri barátom nyugállományba vonul, s ez alkalomból barátait szívesen látja december akárhányadikán. A kapcsolatunkról annyit, hogy még a múlt században ő volt az egyik lektora a Szépirodalmi Kiadónál Hangulatjelentés címmel 1972-ben megjelent ez ideig egyetlen verseskötetemnek, ami önmagában nem lenne különösebben említésre méltó, ha nem adta volna nekem a kötet megjelenítését javasló jelentése másolatát, ami abszolút megengedhetetlen. Kőszeg Feri több kéziratomat gondozott a Beszélőnél, s 2002 karácsonyán több kolumnás értekezést jelentetett meg az Élet és Irodalomban A Komlós című, a rákövetkező évben Pulitzer-emlékdíjra érdemesített, szerkesztett interjúkból összeállított könyvemről.
Már-már tovább fokozódott a hazaérkezést követő jóérzésem, mikor kézbe vettem a MűvészetMalom értesítését a Szentendrei Képzőművészet Évszázada VI. kiállítás megnyitójáról, az első oldalon - híven a címhez: A festő műhelyében: csendéletek, enteriőrök, képmások - Ónódi Béla: Műteremrészlet, 1975 című meghittséget árasztó képével, a túlsó oldal olvasata azonban lelohasztotta a kedvem. Megnyitó december 9-én 17 órakor, a kiállítás rendezője Tóth Antal, megnyitja Kondor Katalin, a magyar Rádió főmunkatársa. Hát ez az, amit nem kellene. Szándékkal átpolitizálni művészeti eseményeket, pláne olyanokat, amelyekben fikarcnyi nyoma sincs a politikának. Hogy kerül a csizma az asztalra? Hát úgy, hogy odarakják. Fogalmam sincs, konyít-e a Magyar Rádiót közszolgálatiságától tudatosan megfosztó ex-elnökasszony a piktúrához, de még ha konyít is, hogy találtak rá, hogy ő a megfelelő ember? Nyilván kiötölte valaki, hogy egy arra érdemes személyiséget (K.K. az átkosban szerkesztő-riporterként még rászolgált volna erre) az "övéi" közül felkutasson. A módszer kísértetiesen hasonlít arra, ahogy - helybéli alkalmasabb tudós, művész, díszpolgár, s egye fene, újságíró híján - állami ünnepségek apropóján rátaláltak, Makoveczre, Fónay Jenőre, Pitti Katalinra, akik politikai szerepvállalása a vakok számára is egyértelmű: ahogy pártjelöltként önkormányzati mandátumhoz jutott képviselőasszony, újabban az ugyancsak depolitizált rendelőintézet vezetője, ismételten nem talál sajátmagánál alkalmasabb ünnepi szónokot október 23-án: s ahogy a városi ünnepi megemlékezéseken csak az egyházi iskolák növendékei szerepelnek.
Nem gondolnám, hogy Kondor Katalin - abból a meggondolásból, hogy fékezhetetlen vágyat érez a csendéletek iránt - jelentkezett volna önként, hogy márpedig ő szeretné megnyitni a Művészetmalom soronkövetkező kiállítását, de ha egyszer rá esett a kurzus-illetékesek választása, hát nem mondhatott nemet... Így aztán (le lehet tenni a nagy esküt) a festészet legszelídebb arculatának szentendrei seregszemléje (tessék megnézni: mindenki kiállít, aki számít ebben a kis ékszerdobozban) egyfajta politikai demonstrációvá fajul: olyan rajongók is előfordulnak majd szép számmal a megnyitón, akik soha nem vettek részt efféle eseményen, vagy legalább is jó ideje már, hogy résztvettek, mások viszont amondók lesznek, hogy talán majd egy később időpontban tekintik meg a 2007. február 11-ig nyitva tartó tártatot.
Kell ez így nekünk? Van ennek a városnak e nélkül is éppen elég baja.

kertesz.freeblog.hu

© 2016, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «