25 éves a Szivárvány óvoda

Tiringer Tündi -

A Pest Megyei Hírlap, 1981. június 13-i számában megjelent tudósítás szerint: "június 12-én 100 férőhelyes óvodát adtak át a Felszabadulás lakótelepen".

Bizony, ennek több mint huszonöt esztendeje, negyed évszázados évfordulót ünnepel a Szivárvány óvoda.
Az 1981-ben átadott épület az akkori elvárásoknak megfelelő, modern intézménynek számított, kellemes környezettel várta az ide érkező gyerekeket. Boldogok lehettek az óvodások, akik szeptemberben birtokba vették a szépen berendezett csoportszobákat.

Azóta ugyan nagyot fordult a világ, megváltoztak a körülmények, a gyerekek, és az óvónők is, de az intézmény légköre ma is ugyanolyan magával ragadó, mint megnyitásakor lehetett.

Ha belépünk az épületbe, rögtön bal kéz felől egy minikiállítással találkozunk, amely a régi, népi életmód egy részletét mutatja be. Asztal, szék, a sarokban kosárnyi tojás, a falon hímzett falvédők, tejescsupor, vizes edény; az óvoda a hagyományőrzést és a természeti nevelést tűzte ki fő céljául.
Márta óvó néni egy csodálatos elméletet tár elém; a környezet megismertetése a gyermekkel magával hozza a néphagyományra való rálátás megtanítását. Hiszen minden, ami a természetben megtalálható, a régiek által felhasználásra került, majd visszaadatott oda ahonnan elvétetett. Ezt a fantasztikus egyensúlyt, körforgást igyekeznek feleleveníteni, és megmutatni a gyermekeknek. Rendszeresen ellátogatnak a csoportokkal a Bükkös patak partjára, és miközben játékosan megfigyelik élővilágát, ki-kiemelnek egy-egy eldobott csoki papírt, nylonzacskót a vízből, példát mutatva a jövő "pataktakarítóinak", Szentendre leendő polgárainak.

Ha tovább megyünk az L alakú épületben mindkét folyosón fantasztikus dekorációkkal találkozunk, amely az óvónők és a gyermekek munkáját dicséri. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy nem túl jómódú családnál járnék vendégségben, ahol az édesanya kreativitása elfedi a berendezés hiányosságait. Mert az öltözőszekrények ősrégiek, a linóleum kopottas és foltozott, de a falak tiszták, hófehérek. A csoportszobák berendezésének egy része legalább 15 éves, sok helyütt újraszögelt székek, levált borítású asztalok.
Szülőként volt szerencsém a "kecskelábú" ágyakhoz is. Mivel az óvoda nem tudja vállalni - technikai hiányosságai folytán - az ágyak tisztítását, év végén szépen összecsomagolva megkaptuk őket. Összeráncolt homlokom láttán a barátnőm megkérdezte, hogy mégis, milyen programon mossuk, hogy szét ne essen, de meg is tisztuljon. Azért sikerült megoldani; egy jó mosógép, egy gőzölős vasaló és két lelkes nő csodákra képes.

Mindezek felett gyönyörű függönyök, új karnis és a Hófehérke c. meséből ideszármazott asztalkákon terítő; szülők munkái és ajándékai. Az óvónők második otthonuknak tekintik az óvodát; ami már feleslegesnek tűnik otthon, ügyes kezük nyomán pillanatok alatt fantasztikus használati tárggyá változik, hogy a csoportokban éljen tovább.

De, nem csak az otthonról hozott, a szomszédasszonytól elkért maradék anyagok kapnak új funkciót. Karácsony előtt megbolydul ez a kis közösség, a folyosók megtelnek áruval bőségesen megrakott asztalokkal - hagyományos András napi vásárt szerveznek, amelyen saját készítésű díszek, ünnepi kellékek jelennek meg, és alakulnak át pénzzé, hogy legyen mit a fa alá tenni az aprónépnek.

Az intézmény alapítványa támogatja a nagyobb kiadásokat, pl. a csoportszobák galériával való bővítését, de azok a szülők, akik tudnak és akarnak erre áldozni, ugyanúgy besegítenek anyagilag.
Nem mindig egyszerű kérni. Úgy vettem észre, hogy az óvoda addig próbál saját erejéből gazdálkodni, ameddig csak tud. A lakótelepen élők nagy részének ugyanis meglehetősen nagy terhet jelent gyermekeinek felnevelése. Nem csoda hát, hogy nehéz a szülői értekezleten ismét arra kérni a szülőket, hogy segítsenek. Új ágyat venni a régi helyett, lecserélni a székeket, amelyek már kiszakítják a harisnyát, felkarcolják a kezeket.

De, még így sem ez a jelenlegi legnagyobb probléma. A legutóbbi felmérések alapján az óvoda kerti bútorainak és játszó szereinek java része nem EU-konform; ezeket tehát hamarosan felszedik és eltávolítják a kertből. Nem sok minden marad utána a gyerekeknek. Egy-egy játékszer (csúszda, hinta, mászóka) megvásárlása pedig komoly anyagi teher.

1983. májusában a Pest Megyei Hírlap még azt írja, hogy "Az új tanévben minden óvodába jelentkező gyereket el tudnak helyezni." Akkor az előző tanévben átadott Hold utcai óvodával együtt 13 óvoda működött a településünkön, amely megfelelt az akkori követelményeknek, és mint a fenti idézet is bizonyítja; elegendő volt az akkori gyermeklétszámhoz. Ma már ez koránt sem így van. Míg az ország népessége fogy, vagy éppen hogy csak stagnál, Szentendre lakossága folyamatosan "dagad". Egyre többen hagyják el a Fővárost, és keresnek a munkahelyükhöz még közel fekvő települést lakhelyül. Elsősorban a kisgyermekes családok választják a jó levegőjű, tiszta várost, ezért évek óta probléma az óvodáskorúak elhelyezése.

Az idei nyári szünet vége felé mi, a lakótelepen élők arra lehettünk figyelmesek, hogy a Szivárvány óvoda kertjében hatalmas munkagépek jelennek meg, amelyek építőanyagokat hoznak-visznek. Szorgos munkás kezek pedig szinte hetek alatt falakat emeltek, tetőt raktak, hogy mire beáll a tél, újabb csoporttal legyen gazdagabb az intézmény és a város. Az új szárny egy csoportszobát, egy öltözőt és egy mosdóhelyiséget tartalmaz, és mint azt a óvoda vezető óvónőtől, Bogdánné Szabó Éva nénitől megtudtam, honvédségi támogatással készül.

Az építkezés belenyúlt a tanévbe, így a Süni csoport, Zsóka nénivel, Ági nénivel és a dajkákkal együtt ideiglenesen a Barcsay Jenő általános iskolában kapott helyet. Ezeknek a nagycsoportosoknak már biztosan nem lesz gondjuk az iskolába való beilleszkedéssel.

Éva és Márta nénikkel beszélgetve csodálattal adózom a lelkesedésükért és a hivatástudatukért. Átkerülök én is abba a gondok nélküli csodavilágba, ahova, mint két varázsló visznek. A gyerekekről mesélnek, azokról, akik huszonöt éven keresztül kiszínezték az életüket. Voltak köztük csintalanok, nyitottak, és kevésbé azok, okosak és ügyetlenkék. De, mindben láttak lehetőséget, megérezték bennük a fantasztikus egyediséget, amelyet minden egyes embercsemete magában hordoz.
Fényképek kerülnek elő régi és új óvodásokról. Sokuk arca ismerős, és Márta néni felnevet; hiszen a huszonöt évvel ezelőtti szöszke kislányt én már csak anyukaként láthatom. Ha egy édesanya a saját gyermekét, és egyben a legértékesebb kincsét kézen fogva elhozza és rábízza a saját hajdani óvó nénijére, akkor az egy olyan visszajelzés, amelyet nem lehet és nem is kell szavakba önteni.

Kezdődik lassan az Advent; a csoportokban lelkes készülődés folyik. Apró kezek mézeskalácsot gyúrnak, karácsonyfadíszt készítenek, a gyerekek verset, éneket tanulnak. Jön Melinda néni és táncol a kicsikkel, forognak, pörögnek az izgatott lábacskák. Óvó nénik másznak létrára, dobozokba gyűjtik az őszi dekorációt és feltűzik a plafonra a hóembereket, szálldosó hópelyheket. A negyed évszázados évforduló ellenére az óvoda éli hétköznapjait tovább.
Csodavárás hétfőtől péntekig, az ajtókban reggelenként karjukat kitáró, mosolygó óvó nénik mögött hátha már ott jár a piros ruhás Mikulás...

A Szivárvány óvoda, alapítvány bankszámla száma:
10403112-31114037-00000000


Alább: Tiringer János Péter néhai "szivárványos" rajza óvodájáról, benne a múlt, a jelen és az elképzelt jövő.

[Tiringer János Péter, rajz, gyermekrajz, Szivárvány óvoda, Szentendre]

tiringer.hu

© 2017, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «