Kék pánik kávéház

Kertész Péter -

Azt írja Benkovits György amúgy figyelemreméltó blogjában Laca /feLugossy László/ könyvének beharangozójában, hogy a Bizottság egykori kiválósága az újrainduló Szentendre és Vidéke című lapban is, Batu Carmel néven, hallatott magáról. Majd így folytatja: "...nem volt kötelező telerakni a Szentendre és Vidékét győzelmi jelentésekkel, pontosabban kellett volna, de a szerkesztőtől a külső munkatársakig és portásig!!! egységes arcvonalat alkotva szorítottuk ki amennyire csak lehetett a lapból..." Nos hát, csak hogy mások is kapisgálják, mit értsenek e költői túlzásoktól sem mentes múltidézésen, s legfőképp, hogy milyen szerepe volt ebben Benkovits Gyurinak, aki most kissé patétikusan azt állítja, egységes arcvonalat alkotva szorítottak ki mindenfélét a lapból, ami a Népszabadságba való. A lényeg stimmel, bár szerintem az égvilágon semmiféle kísértésnek nem volt kitéve a szerkesztő (a portás pláne), aki történetesen (Máté Györgyöt követően, a Magyar Nemzet mellett) én voltam, s ha hiszik, ha nem, a Szentendre és Vidéke négyezer példányban jelent meg. Gyuri úgy jön a képbe, hogy a lapnak négy gazdája volt: a városi pártbizottság (Rozgonyi Ernőné dr. titkár), a városi tanács (Szini István elnök, felelős kiadó), a PMK (Végh Károly igazgató) és a Hazafias Népfront, amelynek ő volt a titkára. Ők hárman fölöttébb laza felügyeletet gyakoroltak fölöttem, gyakorlatilag szabad kezet kaptam, nem emlékszem rá, hogy akár egyszer is bármelyikük belebeszélt volna a dolgomba. A lapindítón a pártbizottság képviseletében Kanyó Marika előállt egy kívánságlístával, amiből az került a lapba, amit jónak láttam. Még Máté idején az volt a kialakult gyakorlat, hogy a levonatokat a szerkesztő bemutatta a felelős kiadó tanácselnöknek. A hagyományt nem folytattam, mikor egy ízben Szinivel összefutottunk a szobája előtti folyósón s említette, hogy nem látta levonatokat, azt mondtam neki: nem is fogod, csak majd kinyomtatva, vedd meg a lapot, három forintba került akkoriban. Szini nyelt egyet és tudomásul vette. Tartott ez egy ideig, aztán a rendszerváltást követően jöttek a különféle női szerkesztők (egyikük nem is egyszer), akik szakmai fogyatékosságaikat a mindenkori képviselőtestületi többség iránti túlzott lojalitással igyekeztek, s igyekeznek mind a mai napig. KÖZPÉNZBŐL! Mentségükre szolgáljon, hogy ha összegezzük valamennyiük teljesítményét, még így is messze elmaradnak Lakatos Pál mögött, akinek a nevéhez a Szentendre és Vidéke történetének legszégyenteljesebb (szerencsére rövid) időszaka kötődik.

kertesz.freeblog.hu

© 2017, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «