A szentendrei rózsa régi-új története

Dukay Krisztina Nóra -

Pismány tetejéről szép kilátás nyílik minden irányban, de természeti értékeit, sajnos, többnyire a beépítés - és az ismeretlenség - miatt, elvesztette. Szerencsére vannak "utolsó pillanatok":

Pismányban (akkor talán még Török-hegynek hívták), 1920-ban egy építkezés alapásása során Trautmann Róbert statikusnak feltűnt egy különleges rózsabokor, amelyről néhány ágat elküldött Dégen Árpádnak, a rózsaszakértő botanikusnak vizsgálatra. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a rózsa új, eddig ismeretlen faja flóránknak. Ennek a természeti értéknek megmentése érdekében a tervező új terveket készített, mert a telektulajdonos, Antolik Arnold akkori polgármester hozzájárult, hogy a villát a telek más részén építsék föl a Cseresznyés út 7-ben fekvő telkén, így a szentendrei rózsa (Rosa Sancti-Andreae) napjainkig fennmaradt. Igaz, ez a rózsatő a későbbi Pest Megyei Tanács üdülőjének építése következtében, az 1960-as években a Ferenczy Múzeum kertjébe került, ahonnan az épület bővítése miatt az egyik munkatárs (Katona Gyuláné Szentendrey Katalin) mentette saját kertjébe. Innen került tőosztással néhány példány különböző szentendrei kertekbe (pl. Szentendrey Géza, Maholányi Pál, Kosztolányi István) és a Kálvária úti keresztek mellé. Az eredeti lelőhelyre 2000-ben telepítették vissza a rózsát.

A fajnak a Kő-hegy oldalában is összefüggő állománya volt egykor, mely azonban a pomázi szeméttelep terjeszkedésének esett áldozatául. A legújabb kutatások még a budapesti Sas-hegyen mutatták ki, ill. évtizedek óta ismert prügyi lelőhelye. Itt a Tisza-parti település temetőjében nagy megbecsülésnek örvend.

Pismányban vadon is él még néhány tő - egyiküket tavaszi túránkon egy "gyomos" útszélen le is fényképeztük. A vadon élő egyedek természetvédelmi szempontból értékesebbek az ültetettnél (mivel természetes élőhelyükön találhatóak meg), de sokszorosan veszélyeztetettek, hiszen a többi "haszontalan" fűvel-fával együtt - ismeretlenül - lekaszálják. "Egy egyszerű csipkét" ki is tartana érdemesnek arra, hogy megnézzen közelebbről. Határozó bélyegei Dégen Árpád eredeti leírása szerint: "Szirma felső szélén finoman mirigyesen rojtos: ágain szórványosan csak egyenes, vízszintesen elálló, hosszú ár alakú szalmasárga tüskék fejlődnek: levélkéi deresek, szürkéllők, tojásdadok, röviden kihegyezettek, lekerekített vagy szíves vállúak, összetetten fűrészesek, felső lapjukon odafekvően szőrösek, alsó lapjukon szőrösek és mirigyesek, ragadósak. Csészelevele a hátán nyeles-mirigyes. Áltermése gömbölyű, sűrűn mirigyes-sertés. Apró termetű (40-80-150 cm) deres, ragadós levelű cserje".

Az itteni száraz gyepek helytelen (rendszeres őszi égetéses) kezelése is veszélytényező, nem csak a rózsára, hanem a többi értékes fajra nézve, mint pl. az itt is előforduló talajlakó orchideák.

Az Élő Táj Egyesület szeretné, ha nem csak az a 10-15 tő szentendrei rózsa lenne összesen, melyet az elmúlt évtizedekben néhány elkötelezett lakosnak sikerült ápolnia, szaporítania! (Mi a közeljövőben ültetünk egy tövet a Sztelin-patak mentén kialakítandó kis térre a természetvédelmi ismertető tábla és kereszt mellé.) Keressük azokat a vállalkozó kedvű szentendrei lakosokat, akik szívesen gondoznák kertjükben ezt a védett reliktum (maradvány-) fajt, amely a világon csak itt fordul elő természetesen.

szentendreesvideke.hu

© 2017, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «