Szentendre utcanevei

Régi korok emlékét őrző utcanevek a Szentendre utcanevei c. könyvből

Pethő Zsoltné Németh Erika - , szentendre.hu, hung-art.hu

232. ÍJÁSZ UTCA

1974. Íjász utca

A római birodalom dunai határszakaszát, a limest, erődítések sora védte. A jól felszerelt és megerősített erődök egyike Szentendrén a Római sánc és a Paprikabíró utcák által határolt tábor, az Ulcisia Castra volt. A rómaiak a Duna túlpartjáról átcsapó barbár törzsek ellen ütőképes, erős védelmi csapatokat szerveztek. A katonaság egy része a helyi lakosokból állt, a vezető réteget azonban a birodalom más részeiből telepítették ide. Így kerültek Szentendrére a szír íjászok, akiknek ezres létszámú csapata egészen a III. század közepéig védelmezte az itteni határvonalat.

Az Íjász utca ugyan a római tábortól kissé messzebb, Izbégen a Vasvári lakótelep közelében áll, de a várostörténetet ismerőket itt is a szír ijászokra emlékeztetheti.


SZENTENDREI VÍZIÓ

Zuhog a fény a ház-sorok falára,
megtündököltet minden ablakot.
A Római Castra Ulcisiára
Valamikor itt így ragyoghatott.
Lábak dobbantak, had vonult kevélyen,
belerezzent minden útmenti ház.
Íjak villantak, s ragyogott a fényben
ezer feketbőrű szír íjász.

Áprily Lajos



450. RÓMAI SÁNC UTCA

1894. Sánc-utcza
1925. Római sánc-ucca

Az ókori világbirodalom részévé váló Dunántúlon máig találkozunk a másfél-kétezer év előtti kor emlékeivel. Amikor az I. században a rómaiak legyőzték a "pannonok népét" is, a Duna lett a birodalom határa. A védelmére a rómaiak nagyszabású erődrendszert /limes/építettek ki. A Pannónia néven a birodalomhoz csatolt Dunántúlon 4 nagyobb légióstábor /6000 fő között/ és 15-20 kisebb, segédcsapatokat őrző auxiliákat emeltek. Ilyen katonai tábor kiépítését kezdték meg a II. század első éveiben Szentendrén is a Bükkös-patak melletti dombháton. A kezdetben földből, fából álló palánktábor mintegy 1000 szír gyalogos íjász otthona lett. A III. században a Severusok idején a tábort kőből átépítették. A tábor virágkorát Nagy Constantin császár uralma alatt élte /306-337/.

Védműveinek mérete ekkor a következő: hossza 205 méter, szélessége 134 méter, magassága 120-160 cm. A tábort kívül 25 méter széles kettős sáncárok övezte, amely komoly akadályt jelentett az ostromlók számára. A környéken lévő barbár törzsek azért találtak rajta rést. A támadások és a belső viszály miatt a rómaiak végül az V. században kénytelenek voltak feladni a küzdelmet és a tábort elhagyták.

A török elől menekülő és itt megtelepedett szerbek /l690/ azonban még látták az egykori tábor maradványait. Tőlük származik a terület első neve is: Sanac dűlő /Sánc dűlő/. Az első névadók csak átvették ezt a nevet 1894-ben. A következő átfogó névadáskor /1925/ meg pontosították az előnévvel. Soproni Sándor szerint az utca a tábor nyomvonalát követte először. Később az utcát alaposan kibővítették. Az 198l-ben kialakított Dunakanyar körút viszont meg kettévágta azt, illetve egy részét maga alá temette.

A mai Római sánc utca /a maradvány/ így már messze esik az egykori tábortól. Nevével azért őrzi a város múltjának egy darabját.



452. RÓMAI TÁBOR KÖZ

1925. Római tábor köz

A Római sánc utcától nem messze húzódó kis köz is arra emlékeztet, hogy egykor Szentendre fontos láncszeme volt Pannónia provincia védelmi rendszerének. A táborról részletesebben a Római sánc utcánál írtam. Itt csupán azt jegyzem meg, hogy amikor Constantinus idején a tábor szerepe a védvonalban megnövekedett, ez egyúttal a helység nevének megváltoztatását is jelentette.

A korábbi, illir Ulcisia Castra /lásd Ulcisia köz/ a rómaiak számára "rosszul hangzott". Az ulciscor /megbosszul/ szóra emlékeztető szó helyett a tábor új vezetői a császár miatt, és a jelentés miatt is a "constantia" /szilárd, állhatatos/ nevet választották. Így a tábor és Szentendre neve jó ideig így is hangzott: Castra Constantia.



453. RÓMAI TEMETŐ UTCA

1925. Római temető-ucca

A római táborokban, így a szentendreiben is, nemcsak katonák éltek. Ide költözködtek és a tábor környékén telepedtek le a hozzátartozók, valamint a tábort ellátó kereskedők és iparosok is. A katonák és a település lakói kezdetben a tábor falain kívül temetkeztek. Szentendrén a mai Kossuth Lajos Katonai Főiskola környékén, az Aquincumba vezető országút két oldalán - mint Rómában a Via Appián - a II. és III. században díszes kőkoporsók, egyszerűbb sírkövek, jeltelen katonasírok sorakoztak. A szarkofágok, sírkeresztek feliratukkal az út felé fordultak.

Később a gyakori sírrablás és a rossz közbiztonság miatt a lakosság a táborhoz közelebb telepítette a temetőt. Soproni Sándor, a Ferenczy Múzeum egykori igazgatója, a római kor kiváló kutatója a városban öt római temetőről is tud. Közülük az egyik legjelentősebb "a déli temetőrészlet a Római temető u. és a Vasúti villasor között került napvilágra".

Ennek emlékét őrzi a Római temető utca. A városban több helyen feltárt szarkofágokat, sírköveket a római Sírkertben, a Ferenczy Múzeum Kőtárában helyezték el. Az egykori Sánc utcában, a 11-es műút mellett azonban gyalogosok már alig járnak. A múzeumba nem igen tér be senki. Az elsuhanó autók utasai pedig biztosan nem is sejtik, milyen emlékek mellett száguldanak el.



Fényes Adolf, Szentendrei táj c. munkája (1908). Városkép a Kálvária-domb felől a Bajcsy-Zsilinszky utca felé - még nem épült meg a kőhíd. A régi leventeotthon/egészségház előtti terület. Itt szeli át majd a 11-es főút a Bükkös-patakot.

Fényes Adolf: Szentendrei táj

Fényes Adolf: Szentendrei táj




© 2016, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «