Rosa sancti-andreae DEG. ET TRTM.

Kárpáti István -

Hazánk élővilágát megismerve vessünk egy pillantást bennszülött rózsafajunkra, a Szentendrei rózsára is. E növényfaj felfedezésének körülményeiről irodalmi adat nem maradt fenn számunkra, csak Jávorka Sándor: Magyar flóra című művében közli Dégen Árpád a faj alaktani bélyegeit. Valószínűleg az 1920-as évek elején fedezték el. Az auktorok herbáriumi példánya a második világháború alatt sajnos elpusztult. A Rosa Sancti-Andreae jelentőségéről Jávorka Sándor, Dégen Árpád halála után megjelent megemlékezésében ... a következőket írja: "Pestvidéki gyűjtéseinek és felfedezéseinek legérdekesebbje, legszebbje a Szentendrei rózsa, melynek mindössze 3-4 bokra már törvényes védelem alatt áll..."

A Szentendrei rózsa felfedezésének körülményeiről Papp József tudományos kutató közlése alapján szeretnék beszámolni. Neki Trautmann Róbert e növényfajták egyik leírója beszélte el a felfedezés történetét. Mint közlésében írja: "később kint jártam Szentendrén, ahol a növény akkori tulajdonosával, Antolik polgármesterrel és feleségével is beszélgettem e témáról, kik egyes részleteit az először hallottakkal teljesen megegyezően mondták újra el." Antolik Arnold polgármesteri működése idején a Pismány hegy kopár, cserjés oldalát kiparcellázták. Ő maga is megvett egy darabot belőle, hogy ott villát építsen. Megterveztetve a villát, hozzákezdtek az alapok kiásásához, amikor a tervező mérnök munkatársa, Trautmann Róbert (statikus) kiutazott Szentendrére, az építkezés színhelyére. Épp ki akarták ásni az alapásás útjában lévő rózsabokor csoportot a munkások, amikor odaért Trautmann Róbert, akinek feltűnt ez a rózsafaj. Tüzetesebben megszemlélve szeget ütött a fejébe, hogy milyen faj lehet ez. Ő még ilyet soha nem látott. Kérte a munkavezetőt, hagyják abba azon az oldalon a munkát és néhány gallyat vágva a rózsacsoportról, Dégen Árpádhoz, a magyar rózsa specialistához vitte. Dégen igen megörült a hozott anyagnak, s mindjárt első látásra megjegyezte, hogy ez egy ősi maradványfaj. Ezt követően Ő is Szentendrére utazott. Antolik Arnoldnak, a telek tulajdonosának megmagyarázták, hogy milyen botanikai értéket hozott a véletlen eléjük. Trautmann Róbert és mérnöktársa kijelentették, hogy ők inkább hajlandók díjtalanul a kert másik részében elhelyezendő új villa tervét elkészíteni, ha Antolik Arnold lemond arról, hogy a rózsatövek helyére építsék a villát. A tulajdonos ebbe minden további nélkül beleegyezett. A Szentendrei rózsatövek megmentésének első lépése sikerrel járt.

Földvári Miksa, a természetvédelmi tanács akkori ügyvezető alelnökének buzgólkodására 1942. január 14-i keltezéssel megszületett a Földművelésügyi Minisztérium rendelete, amellyel védelmét hivatalosan is biztosították. A rendeletből kitűnik, hogy ebben az időben összesen négy darab Rosa Sancti-Andreae tő volt ezen a termőhelyen. A Természetvédelmi Tanács mellett más botanikusok is kötelességüknek tartották bennszülött növényfajunk védelmének figyelemmel kísérését. Jávorka Sándor is rendszeresen felkereste a rózsa termőhelyét. Az ő feljegyzése: "a Pilis budai hegység szép nagy endemikus (bennszülött) növényritkaságát, a Rosa Sancti-Andreae Dégen et Trautmannt időnként meg szoktam látogatni, hogy részesül-e kellő gondozásban. F. hó 12-én Csapody Vera társaságában tett látogatásomról a következőket közlöm: Jávorka Sándor a Természetvédelmi Tanács vezetőségének: Budapest, 1954. szeptember 13. jelentésében a Szentendrei rózsa kipusztításának veszélyére hívja fel a figyelmet ismertetve, hogy kertészeti célkitűzésekből eredően a növénytövek "kidobását" tervezik, helyére sziklakertet szándékoznak létesíteni." Többször is fenyegette hasonló veszély ezt a botanikai szempontból értékes növényünket, de a Természetvédelmi Tanács éber gondoskodása következtében nem csak fennmaradt, hanem az eredeti négy tő helyett ma már 8-10 töve virít.

A Szentendrei rózsa külső alaktani bélyegeit tekintsük át röviden, a növényt elnevező Dégen Árpád eredeti leírása szerint: "Szirma felső szélén finoman mirigyesen rojtos: ágain szórványosan csak egyenes, vízszintesen elálló, hosszú, ár alakú szalmasárga tüskék fejlődnek: levélkéi deresek, szürkéllők, tojásdad-kerülékesek, röviden kihegyezettek, lekerekített vagy szíves vállúak, összetetten fűrészesek, felső lapjukon odafekvően szőrösek, alsó lapjukon szőrösek és mirigyesek, ragadósak. Csészelevele a hátán nyeles-mirigyes. Altermése gömbölyű, sűrűen mirigyes-sertés. Apró termetű (40-80 cm) deres ragadós levelű cserje." ... A Szentendrei rózsa a parlagi rózsa, Rosa Gallica csoportjába tartozik, de sok bélyegben élesen elválik tőle.
Egy 1958-as felhívásban a következő olvasható: "a Természetvédelmi Tanács és a tudomány hivatásos művelői mellett a természetbarátok népes táborának is őrködni kell fennmaradása érdekében. A tudomány számára elsősorban azok az egyedek értékesek, amelyek az eredeti termőhelyen természetes körülmények között alakultak ki és maradtak fenn".

© 2016, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «