Deim Pál hetven évére

Szakolczay Lajos -

Szentendre, a modern magyar művészet metropolisa, a nyáron turisták által elözönlött - nem föltétlen a művészet iránti érdeklődéstől fölforrósodott - város, ez a futó, rohanó, kapuival, tűzfalaival, a kék égboltozatáig tágas, szerb templomaival hivalkodó csoda, feledvén a butikok és egyéb színességek pénztermelő képességét, vajon egy pillanatra meg tud-e állni, akárcsak egy minutára föl tudja-e függeszteni ricsajos életét?

Hogy a csönd ünnepi csönd legyen, amelynek van tartása, méltósága, hogy a halk figyelem - a falakból is áradó figyelmesség - végre körülölelhesse azt, aki szemérmes visszahúzódottsága miatt sosem vágyott különösebb elismerésre, babérra. Mert Deim Pál, a talicskájában immár hetven kilós bábut toló, s eme szépséggel önmagára újabb terhet rovó művész fölöttébb megérdemelné ezt a pillanatot.

Népszerűségre ugyan sosem törekedett, ám fokozatosan gyarapodó életművével akarva-akaratlan megtett mindent, hogy - akár tetszik neki, akár nem - a szentendrei nagyok: Vajda Lajos, Korniss Dezső, s nem utolsósorban a mindvégig példakép, Barcsay Jenő társaságában lássuk. S ez az érték pedig megkíván egy főhajtást.

A Trianonnal elorozott Nagybánya helyébe lépett Szentendre, ismervén a karakteres életműveket és a modern magyar piktúrát gazdagító vonulatokat, nem csupán az esztétikumot - gyakran a szép mögötti, rejtve meghúzódó szépet - hívta elő művészeiből, hanem tartást is kölcsönzött nekik. Ez az egyenes, semmi előtt be nem hódoló gerinc - legalábbis a legjobbaknál - ugyanúgy a szentendreiség ismérve, mint egy halhatatlan mű.

Deimnek, hiszen itt született, nem kellett semmit magával hoznia. Már lényében benne volt - isteni adottságként? - a jó meghallása, türelemmel megáldott antennája fölfogta a jeleket. Az ég s a föld közötti országúton közlekedők, az álmodni bátrak fényjeleit? Azt is, s hozzávéve természetesen mindazt, amit a történelemtől igencsak meggyötört kis nép szellemi nagyjai - haza a magasban! - szertesugároztak. S mindazon, más haza fiai által létrehozott értékeket is, amelyek a képíró gondolkodót ugyancsak gyarapították. Az évtizedek előtti, a prilepi pravoszláv templomból elhozott kincs - amely egyik legremekebb grafikai sorozatának, a Feljegyzések egy kolostorban című lélektérképnek életre hívója - azáltal vált szentendreivé, hogy egy mesteri mozdulattal, megőrizve a boltíves kapuk élő árnyalakjainak (bábuinak? angyalainak?) tisztaságát, magunk közé emelte.

Hogyan is mondta nem olyan régen az őt faggató riporternek?

"Engem az érdekel, ami az egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végeredményben az ember minden tevékenységét - legalábbis a vallás, a hit dolgában - mindig ehhez próbálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy áramkörbe, igazolandó, hogy nemcsak egy porszem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi kultúra arra épült fel, hogy ezt megörökítse, hogy ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse egy-egy műalkotással vagy lenyűgöző objektummal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel, amit elneveztek Istennek, végtelennek."

A fönti, vallomásos szavak, mintha egy megrendült ember gyónnék, nem csupán az életműhöz, az alkotás mint égés folyamatához adnak kulcsot, hanem bevilágítanak a lélek kazamatáiba is!

Alkotáslélektani rejtély, hogy Deim Pál, a kitűnő festőművész, a város közügyeit is bajvívó karddal tisztító, mindig a közösség ügyéért fáradozó látnok miért épp itt, miért pontosan abban a pillanatban látta meg lélekvetítőjének vásznán motívumvilágának legjellegzetesebbjét, a hegybábuként terpeszkedő jóságot, a súlytalannak is súlyt adó angyalt. Sok évtized előtti éber pillanatával - mintha a kozmosz űrmagányát ez a figura nem hordozná a földön - beteljesedni látszik megérzése: a tisztességben eltöltött munkás élet azáltal lesz boldogságforrás, hogy egyben szolgálat is.

Ha akarjuk, a porszem szemérmes nyújtózkodása az öröklét felé.

szentendre.hu/ujsag

© 2017, Gino, hqnet.hu, iViktor, leányfalu.lap.hu, szentendre.lap.hu, szentendreicég.lap.hu, szvsz.hu
» validator «