Parlagi Gáspár - 2005.09.04.
Az Innen nézve (ilyen Szentendre) kezdőlapja »
Kis park a 11-es út mentén. A közelben egy buszmegálló. Autózaj, nyüzsgés. Emberek jönnek-mennek, de ide jóformán senki nem tér be. A két hete leesett hóban három nyom: egy régi, elmosódott lábnyom, egy újabb, valamint egy véletlenül arra kóborló kutya nyomai. A belépőnek azonban - mint kis sziget a rohanás tengerén - feltárulkozik a múlt egy kicsiny, sokszor ködbe vesző része.
Kövek állnak a fák tövében: síremlékek, oltárok, emlékművek. Nehezen olvasható, néhol teljesen lekopott feliratok, néhány visszaköszönő rövidítés, szófordulat: DM (a holtak szellemeinek); BM (érdemeiért); SIT TIBI TERRA LEVIS (legyen neked könnyű a föld). A laikus vagy lenyűgözve próbálja kisilabizálni egy szótár, illetve latinórai jegyzetei alapján a feliratokat, vagy a domborműveket nézegeti. Esetleg - nem tudván mit kezdeni magával - tesz egy kört, és kimegy.
Egy házaspár domborműve alatt szekér képe látható. Eraviszkuszok talán. Másutt egy egész család síremléke áll. Mi történt velük, vajon a felirat elárulja? Persze mindez csak az érdeklődőnek jelent valamit. Emlékszem, amikor először jártam itt (talán hatodikos koromban), végighallgattam a minket körbevezető régész pár mondatát, és már rohantam is.
Mennyire más most! Állok, és sajnálom, hogy mennem kell. Kezem elmerevedett a szótár lapozgatásától a mínusz két fokban. Még keveset tudok. Elhatározom, hogy visszajövök, ha majd nem bokáig érő hóban kell utat törnöm magamnak, és hazaindulok. Remélem, ha újra beköszönt a tavasz, velem együtt többen is betérnek majd ide, akiket még érdekel az antik világ ezen, helyben is fellelhető darabja.
|
